|
|
Kezdőlap /
Cikkek /
FREDDIE MERCURY - Élt 45 évet... (2006-11-24)
FREDDIE MERCURY - Élt 45 évet... (2006-11-24)
Szerző: Ary
24.11.2006
Freddie Mercury szobra Montreux-ben
Ha Freddie Mercury zenéje szóba kerül, elsőként természetesen a Queen
dalai jutnak eszünkbe. Pedig Mercury szólóban készült dalait is érdemes
megismerni, ha a maga teljességében szeretnénk látni ennek a zseniális
énekesnek és dalszerzőnek az életművét. Igaz, még a Queen indulásakor
Larry Lurex névvel az EMI kiadott egy kislemezt, amelyen Mercury énekli
a Beach Boys egyik dalát, az I Can Hear Music címűt, de a Freddie első
igazi szóló kislemeze a Love Kills dal volt 1984-ben.
A Love Kills eredetileg a Queen '84-es nagylemezére (The Works) került
volna fel, de akkor nem sikerült végső formába önteni. Végül később
Giorgo Moroderrel közösen fejezte be a dalt Freddie, mely a korszaknak
megfelelő szintetizátor uralta hangszerelést kapott.
Love Kills kislemez
Hasonló felfogásban készült Freddie Mercury első önálló szólóalbuma, az
1985-ben megjelent Mr. Bad Guy is. A lemez dalai a szerelemről, a
bulizásról szólnak legfőképpen. A diszkó ritmusok és a szintetizátor
szőnyeg alól azért felcsillannak apró gyémántok. Mint például a
zongorás líraiként induló Your Kind Of Lover, mely rövid idő után
vidám, felhőtlen bolondozásba csap át. Hasonló gyöngyszem a slágerré
vált I Was Born To Love You, vagy a rock and roll és a jazzrock
keresztezéséből született, vibráló Living On My Own. Persze nem
maradhatnak el a személyes hangvételű, zongorás, szomorkás dallamok
sem: There Must Be More To Life Than This és Love Me Like There's No
Tomorrow. Aztán vannak olyan furcsa szerzemények, mint a My Love Is
Dangerous, melyben rock, reggae és némi jazz hangulat keveredik, és
persze ott a funkyt és a copacabana feelinget ötvöző Man Made Paradise,
ahol a dal végén még egy kis opera áriát is kapunk. A lemez kétségtelen
csúcspontja mégis a címadó Mr. Bad Guy, ahol Freddie a komolyzene és
Wagner iránti rajongását éli ki.
Mr. Bad Guy album
1985 őszén, nem sokkal a Mr. Bad Guy album megjelenése után
Freddie Mercury felkérést kapott, hogy énekelje lemezre Dave Clark és
John Christie közös musicaljének, a Time-nak két dalát. Ezek az In My
Defence és a címadó Time. Mindkét dal nagy ívű, drámai szerzemény,
jellegzetes kórusokkal. Tökéletesen passzolnak Freddie érzékeny előadói
stílusához. A következő nagy dobás az 1987 februárjában megjelent The
Great Pretender kislemez volt, mely tulajdonképpen egy harminc évvel
korábbi Platters szám feldolgozása. Mercury mintha csak önmagáról ("A
nagy követelőző") énekelne a kissé szirupos dalban, melynek
videóklipjében nem kevés öniróniával figurázza ki saját magát. Sláger
is lett. :)
The Great Pretender kislemez
Mivel a sikeres Magic album és a nézőszám rekordokat döntögető
lemezbemutató turné után a Queen hosszabb pihenőre vonult, Mercury nem
csak a The Great Pretender feldolgozással állt elő, de újabb
szólóalbumon is dolgozni kezdett. A Time musical dalainál és a The
Great Pretender felvételénél is Mike Moran producer segítette Freddie
munkáját, és a jó munkakapcsolatnak köszönhetően Mike Moran már
szerzőként is kivette részét az új Freddie Mercury szólólemezből, mely
egyedülálló módon az opera díva Montserrat Caballé és a rocksztár
Freddie Mercury duettjeire épül.
Még '86 végén kereste meg Barcelona polgármestere Montserrat
Caballét, hogy a városban rendezendő Olimpiai Játékok népszerűsítésére
énekeljen valamit, ami a fiatalokat is megérintheti. Freddie mindig is
rajongott az operáért és egyik kedvenc művésze volt a katalán
operaénekesnő a klasszikus műfajban. Korábbi személyes találkozásuk
adta az ötletet Caballénak, hogy felhívja Mercuryt az ötlettel.
Freddie-t elvarázsolta a lehetőség és rögtön neki is láttak Mike
Morannel a munkának. Elsőként az Exercises In Free Love készült el,
melyben Mercury tökéletesen utánozza Caballé hangját. Ez a dal a The
Great Pretender kislemez b-oldalán jelent meg, de később Montserrat
Caballé is énekelte saját koncertjein. Aztán megszületett a Barcelona
című himnusz, amivel mindenkit megdöbbentettek. A rockzene és az opera
ilyen fokú összeolvadására addig nem volt példa (még a Bohemian
Rhapsody esetében sem). Soha nem volt azelőtt rock énekes, aki
odaállhatott volna egy opera díva mellé duettet énekelni, és megállja a
helyét, nem bukik el, sőt. Freddie Mercury nagyságát ennél jobban semmi
nem bizonyítja.
Barcelona album
A Barcelona kislemez 1987 októberében jelent meg, de akkor már
fél éve dolgoztak a nagylemezen, ami végül egy évvel később, 1988 őszén
jelent meg. Az albumot természetesen a címadó Barcelona vezeti be. Az
instrumentális nyitány mélyen drámai, aztán a hangulat megteremtése
után a két énekes szerelmes évődése veszi át a főszerepet. Csodálatos,
ahogy egymást húzzák fel az égig, és ahogy a dal egyre jobban kitágul,
és végül Freddie és Montserrat hangja átfogja az egész univerzumot a
fináléban. Tökéletes, egyedi és megismételhetetlen darab!
És vannak még ilyen csodálatos pillanatok az albumon bőven. A
következő dal a La Japonaise, mely természetesen távol-keleti
hangulatot idéz. De nem csak tündérkertek képét festik meg a dallamok
és a japán/angol nyelvű sorok, hanem olykor komorság is vegyül a dalba.
Finom és törékeny, mint Freddie kedvenc japán ékszerdobozai. A
zaklatott kezdésű The Fallen Priest igazi komolyzenei darab.
Hihetetlenül rétegzett és sokszínű. Színpadi műként is megállná a
helyét. Utánozhatatlan, ahogy Mercury és Caballé egymásnak felelgetnek.
Kimagasló dal! A szövegét Tim Rice írta, aki rengeteg Webber-rockopera
szövegkönyvét jegyzi (pl.: Jézus Krisztus Szupersztár, József és a
színes szélesvásznú álomkabát, Evita).
How Can I Go On kislemez
A spanyol nyelvű Ensueño következik. Egy visszafogott, lírai,
zongorával kísért duett. Talán ez a leginkább komolyzenei darab a
lemezen. A The Golden Boy gyakorlatilag a The Fallen Priest második
felvonása. Ugyanazok a zenei motívumok bukkannak fel a dal elején, mint
testvérében, aztán varázsütésre életre kel egy gospel kórus és innentől
néger spirituálévá változik a dal. Ha van isten, akkor tuti, hogy az
ilyen éneket szereti és nem a siránkozást. :) A legvégén még visszatér
a nyitányban is hallható fenyegető hangulat. Újabb csendes
zongora-darab szólal meg ezután, a Guide Me Home. Érzelmekkel teli
szerelmes dal, mely összekapcsolódik a következő How Can I Go On
fülbemászó dallamával. A lemezt záró majd' hétperces Overture Piccante
gyakorlatilag az album legjobb pillanatait gyúrja egybe. Innen is,
onnan is felhangzik egy emlékezetes részlet, mintha visszapörgetnénk a
korongot az elejére, és olykor belehallgatnánk egy pillanatra. Igazi
kedvcsináló, hogy az ember újra és újra lejátssza a lemezt.
Freddie Mercury utolsó dalait az 1995-ben megjelent Made In
Heaven album tartalmazza, ahol a Queen zenészei fejezték be végül a
munkát a legendás énekes 1991-es halálát követően. Az Interneten kis
utánajárással néhány kiadatlan anyagot még fel lehet kutatni. Ilyenek
például a Michael Jacksonnal közösen készített felvételek 1983-ból
(State Of Shock, Victory, There Must Be More To Life Than This). De
létezik egy házifelvétel is The Garden Lodge Tape néven az igazi
gyűjtőknek, ahol londoni otthonában a zongoránál ülve bolondozik
Freddie a barátaival.
Felfoghatatlan, hogy már 15 éve nincs köztünk ez a nagyszerű ember. Nyugodj békében Freddie, és köszönünk mindent!
ARY
|
|
|
Kommentáld!